Vásárban jártam...

Már egy ideje játszottam a gondolattal, hogy milyen lenne kipróbálni magam egy nyári, hangulatos vásári fergetegben, személyesen is bemutatkozni  a szappanjaimmal a még ismeretlen, de érdeklődő közönség előtt.  Mivel nyaranta rendszeresen járunk családommal különböző vásárokba, fesztiválokra, és mindig rajongással vetem bele magam a kézműves termékek böngészésébe és vásárlásába a különféle lekváros, sajtos, ékszeres, fonalas, stb. standokon, így kézenfekvő volt, hogy gyermekem iskolájában tavasszal rendszeresen megrendezésre kerülő "anyukák vásárában", azaz a Tavaszi Bazárban lehetőséget kérek egy asztalnyi bemutatkozó felületre. 

Fel is készültem rendesen, heteken keresztül napi több turnusban gyártottam a szappanokat, bemutatkozó anyagot és névjegykártyát készítettem, valamint beszereztem az új reklámarcot, Kecske Krisztiánt, akit a vevők standomhoz bűvölésére szerződtettem. 

A nagy napra egy gyönyörű szombati délutánon került sor, az időjárás tündérek velünk voltak, és nem áztattak el minket könnyeikkel, így szikrázó napsütésben és ennek megfelelő lelkesedéssel pakoltam ki kis portékáimat a számomra kijelölt asztalra.  A vásár nagyon jó hangulatban telt, az iskola az egész város dicséretére méltó módon szervezte meg és bonyolította le a különféle programokat, fellépőket, szórakoztatást és büfét. 

Na és persze a kirakodósor!  Mi szem-szájnak ingere: voltak ott csodálatos cserépedények, divatos táskák, kiegészítők, remek sajtok, nemezből és fonalból készült kézműves csodák, gyönyörű waldorfbabák, házi készítésű termékek és biokertészet által termelt zöldfinomságok.

Köszönöm az iskolának, hogy lehetőséget kaptam a bemutatkozásra, az érdeklődő családoknak pedig a szappanjaim iránti bizalmat!  Őszintén bízom abban, hogy mindenki teljes elégedettséggel használja a tőlem választott szappanokat!

Egy újabb titok: a hidratáló krémek

Azt már a múltkor elárultam, hogy néha, hébe-hóba krémeket is szoktam házilag készíteni.  Ebben nincs is semmi meglepő, aki kicsit is figyel arra, hogy mivel mosakszik, az pláne törődik azzal, hogy mi van abban a krémben, amit magára ken.  Az első próbálkozásaim kizárólag zsír és olaj keverékei voltak, azaz a balzsamok, ugyanis nem volt szükség itthon különösebben másra, egy kis szemránc balzsam, vagy egy ütős körömvirágbalzsam, a kisebb sérülésekre, kipirosodásokra (ezek receptjeit lásd korábbi bejegyzésben).

Mivel azonban ismerőseim kértek olyan krémet is tőlem, melyek ennél többet tudnak, nevezetesen hidratálnak, nekem pedig fúrta az oldalamat, hogy a kencesuliban megszerzett tudásomat hogy tudnám új irányokba terelni, nekivágtam a vizes alapú krémek készítésének!  Na, ezek aztán már igazán krémszerűek, tele finom és ápoló hozzávalókkal, és a természetes tartósításnak köszönhetően nem muszáj őket hűtőszekrényben tartani.  (Bár ha ilyen melegek lesznek ezentúl már a tavaszok is, akkor lehet, hogy praktikusabb a hűtőben tárolás.)

Szeretném tehát bemutatni az új krémeket, felülről lefelé haladva:

Körömvirág krém, a balzsam továbbfejlesztett változata.  Ebbe ugyanazok a földi jók kerültek, mint a balzsamba, de egy kevés bio levendulavízzel kiegészítve, hogy könnyebben felszívódjon.  Természetes gélképzőt (Solagum) és kevés tartósítót (E vitamin) is tettem bele.

Szemránckrém: ez is a korábbi balzsam feldúsított változata, ugyanis én nyáron nem szeretem, ha egy balzsam sokáig fénylik az arcomon.  A már jól bevált alapolajokon nem változtattam, de szintén gélképzővel tettem habosabbá, és bio levendulavizet használtam hozzá a hidratálás végett.

Arckrém normál/vegyes bőrre: ezt a receptet krémkészítő Mesterem weboldalán találtam (Cosmio), de saját bőröm igényei szerint továbbfejlesztettem.  A shea vajat kiegészítettem mangóvajjal, mert az kevésbé zsírozó és gyorsabban felszívódik a bőrbe.  Bőröm fajtája és a nyári amúgy is zsírosabb bőrképlet miatt Szőlőmagolajat használtam, ezt turbóztam fel egy kis ránckisimító Gránátalma olajjal és feszességet és vitalitást adó Csipkebogyó olajjal.  A vizes részt a normál bőrre jó hatással bíró  bio narancsvirágvízzel helyettesítettem.  Illónak a vanília és a narancs édeskés illatát adtam.

Mediterrán élmény, azaz a holt-tengeri só szappan visszatért

Szerencsére nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja! :)  Nem nyugodtam bele, hogy a holt-tengeri sót tartalmazó szappanom összetört a szeleteléskor, hiszen annyira sok értékes belevalót tartalmaz.  Igaz, hogy az összetört szappant is elhasználtuk fürdősóként, de azért nem hagyott nyugodni a szappan elkészítésének kérdése.  Nagyon nagy segítség lehet pszoriázisos, ekcémás ismerőseim bőrének!

Utánaolvastam a neten és megkerestem a régi Mesteremet is, aki szappantkészíteni tanított.  Egyértelműen nem derült ki, hogy mi volt a baj, túl sok sót tettem bele, vagy túl hamar/későn próbáltam szeletelni, úgyhogy úgy döntöttem, hogy nem ezen a szálon megyek tovább a megoldás érdekében.  Szóval fogtam és elkészítettem az eredeti receptet újra, és hogy ne történjen meg a szeletelési mizzéria, egyszerűen hagytam a tömbformát, és a szeletelést szükségtelenné tevő virágformákba öntöttem a kész szappant.  Csodálatos illatot árasztó, igazán szép virágocskák jöttek így létre, és most már nem fordulhat elő, hogy szétesik a szappan.  Remélem, hogy az érési idő alatt szépen egymásba érnek a részek, és a só a mosakodáskor sem fogja szétdobni a szappant apró darabokra.

Mivel a sót szemcsésre hagytam benne, még bőrradírnak is kiváló lett!  Igazi mediterrán élmény: bazsalikom, narancs és jázmin illattal, eredeti holt-tengeri sókristályokkal, még az egészséges bőrnek is felüdülés lehet egy forró nyári nap után.