Ez a szappan két részről is rendhagyó lesz, egyrészt: nem szappan, hanem sampon, na jó, sampon-szappan, másrészről pedig az egyetlen, amikor a receptben eltértem a kecsketej felhasználásától, ugyanis ez a szappan nem kecsketejjel készült. Tudom, hiszen a saját ismerőseim között is vannak, akik szeretik és használják a kecsketejes szappanjaimat hajmosás céljából is, tehát nem lehetetlen dolog, de valahogy nekem nem tetszik az ötlet. Nem tudom megmagyarázni miért, valahogy úgy gondolom, hogy a kecsketejtől kicsit zsírosabb érzetű lenne a hajam. Biztos butaság, hiszen csak ki kéne próbálnom egyszer, de lusta vagyok ezt a nagy loboncot kétszer megmosni-szárítani, ha mégse jön össze a siker a kecsketejes szappannal. Mivel azonban már régóta szappannal mosom a hajam, sokat gondolkodtam azon, hogy kellene egy saját sampon-szappant csinálni, mert hogy néz már ki, hogy itthon főzöm a szappanokat, közben pedig a saját hajamra mástól veszek szappant. :-) Úgyhogy most kidolgoztam egy receptet, ami finom lesz a normál, de akár a városi szmogtól kissé hamarabb koszosodó, tőben hamarabb zsírosodó hajhoz is.
A sampon-szappan alapja a szokásos olajtriumvirátus: pálma, olíva és kókusz, ezt egészítettem ki a haj számára fontos ricinusolajjal, amelyet hajnövesztő, hajhagyma serkentő és hajerősítő tulajdonsága miatt szoktuk szeretni a samponunkban. Beletettem továbbá egy erős csalánfőzetet, mely gyógynövényről szintén azt tartják, hogy gyorsabban nő tőle a haj, és egészséges, szép fényű lesz, valamint korpásodás ellen is hasznos. Ez a főzet adja a szappan szép, természetes zöld színét is. Fontos alapanyagként használtam még a rozmaring illóolajat, mely a finom, friss illatán túl szintén jótékony hatású a hajra, erősíti a hajhagymákat, fokozza a fejbőr vérkeringését, így a haj kevésbé zsírosodik.
Aki még nem mosott hajat szappannal, ne féljen tőle, mert a kicsivel több maceráért bőségesen kárpótol a szappannal mosott haj frissessége, csillogása, erőssége (még a hajtöveknél is!) és mivel lassabban zsírosodik, plusz egy-két napot nyerünk két hajmosás között. A hajmosást mindenki saját belátása szerint végezze, de én tanácsként leírom a saját módszeremet, mert azt tapasztaltam, hogy a hosszú haj esetén ezzel lehet a leghatékonyabb eredményt elérni: a sampon-szappan egy részét sajtreszelőn lereszelem és egy üres flakonban felhigitom vízzel, ez az oldat megy a haj hosszú részére, a hajtöveket meg egyszerűen a bevizezés után átkenegetem a kezemben felhabosított szappantömbbel. Rövid hajúak előnyben: nekik nem kell a reszelés-higítás fázissal bajlódniuk, egyszerűen csak mossanak hajat a szappannal! A szappan habzása miatt egy kis gyömöszölés után szépen terül a hab, és igen hatékony emulgeátorként az öblítésnél magával viszi a koszt és egyéb (hajlakk, hajhab, zselé) maradványokat. A szappan lúgos volta miatt az utolsó samponozás után ecetes, vagy citromos öblítés javasolt és én ezt mindig be is tartom. Az ecet amúgy is hasznos a hajnak, nem véletlenül használták nagyanyáink lánykorukban, ha legényt akartak fogni maguknak! :) Magyarországon nagyon sok helyen kemény a víz és a vízkő apró lerakódásokat képez a fejbőrön, melytől kevésbé fényes a haj, valamint hamar módosulnak a festett árnyalatok is. Az ecet ezek ellen is hatékony, és a haj sztatikus feltöltődését is megakadályozza, a kellemetlen illata szárítás közben elszáll (főleg, ha az öblítővízbe némi illóolajat is csepegtetünk) és ajándékkén marad a selymes, de erős haj, tele fénnyel és ragyogással. Kedves Ismerőseim, próbáljátok ki, és szeretettel várom a visszajelzéseteket a rendhagyó szappannal való hajmosós élményeitekről!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése