Színek és a szappanvilág

Színesben szép az élet.  A színeket mindenki szereti, néha elég, ha kisüt a nap és átszínezi a fákat, földeket, vagy hófehér bárányfelhők tarkítják a pasztellkék eget, és nekünk máris jókedvünk lesz.  A színterápia belopódzott a tudomány világába, az orvosok a téli depresszió ellen színes lámpás fénykúrát ajánlanak, és tudományosan is bebizonyították, hogy egy-egy szín viselése nem csak hangulatunkat, de magabiztosságunkat, kiállásunkat, vagy akár egészségünket is képes javítani.

Mi nők, pedig különösen szeretjük a színeket.  Engem is elvarázsolnak a színes, mintás szappanok, és mikor szappankészítésre adtam a fejem, nagy terveket fontolgattam a különböző színű és mintázatú szappanok megvalósítására.  Aztán sajnos rá kellett jönnöm, hogy ennél is, mint a szappanok illatánál, kompromisszumot kell kötnöm, ha a teljes természetesség előtt akarok hódolni.  Kiderült ugyanis, hogy a nagyon erős színű, sőt, a színskála összes színében játszó szappanok közül nagyon sokat mesterséges színezékkel tesznek vonzóvá, és akkor még az a jobbik eset, ha ez a színezék egy ételfesték, tehát nagyjából "ehető".

Szerencsére azonban, mint azt a kelmefestők, textilművészek már régóta tudják, Természet Istennő ebben is segítségünkre sietett és rendelkezésünkre bocsátott jópár növényt, amivel természetes módon lehet festeni, színezni.  Sajnos a szappangyárosok itt kicsit rosszabbul jártak, mivel a szappan alkotórészeként használt lúg sok természetes festék színét tönkreteszi, vagy megváltoztatja.  A kecsketejes szappanok pedig végképp különleges helyzetben vannak, ugyanis a kecsketej eleve sárgás színt ad, amikor a lúggal reakcióba lép, tehát az ilyen szappannak - a jellegzetes alapillatán kívül - jellegzetes alapszíne is van.  Ezt természetesen tovább sárgítja, mélyíti a hozzáadott olajok alapszíne (az extra szűz olíva pl. gyönyörű napsárga, a méz pedig kicsit barnás árnyalatú). 

Általában elmondható, hogy a natúr szappanok természetes színezékkel hangsúlyozott színe egy meghatározott skálán mozog, inkább a pasztelszínekből merítve, és nem túl harsány árnyalatokban. Vannak ugyan hatásos színezők, mint a kakaó, vagy az indigó, de már tapasztalatból tudom, hogy ezek bár valóban nagyon erős színkompozíciót adnak, sajnos ezt a hatásukat a bőrünkön és a kád fehér bevonatán is viszontláthatjuk.  Ebből adódóan én inkább eltekintek az ilyen erős színezők használatától, annál is inkább, mivel pl. a barna, vagy fekete szappan számomra inkább ijesztő, mint pancsolásra csábító.

Maradnak tehát a természetből vett, finom árnyalatokat biztosító alternatívák, melyekkel még csak most ismerkedem, de nagyon felvillanyozó eredmények születnek. Egyelőre a "királylányos" árnyalatok birodalmában barangoltam, beszereztem néhány Alkanna és Festőbuzér darabkát, valamint Annato port.  Az Alkannát más néven Báránypirosítónak is hívják, nem véletlenül, ez ugyanis nagyon szép rózsaszín árnyalatot kölcsönöz a vele megfestett textíliáknak.  Lúgos közegben azonban kicsit másként viselkedik, ezért a szappangyártás során kékes, lilás árnyalatot tudunk vele elérni, ami szerintem remekül megy a levendula illatához.  A Festőbuzér vicces neve ellenére elég kis semmitmondó kinézetű növény, ha viszont megfőzzük, egy nagyon szép erőteljes, már-már vörös színt kapunk, amit szappanban halvány rózsaszíntől a barackrózsaszínig terjedően használhatunk színezésre.  Az Annato nem hazudtolja meg a kinézetét, a nagyon-narancs színű porból szép napsütötte-sárga színű szappant kapunk, mely tökéletesen passzol a narancsos illatokhoz, vagy a körömvirágolajos szappanhoz.

A színes szappanszépségek ellenére azért kitartok azon álláspontom mellett, hogy a szappan, főleg, ha kecsketejes, legjobb, ha saját, natúr színében tündököl, tehát színe a beletett olajoktól függően a halvány vajszíntől a napocskás-vidám sárgáig változik.  Egy-egy kalandozás erejéig azonban készítek pár darab pasztellszappant is, borongósabb hangulatú napokra, színterápiás céllal :-)