A mandulaolajos szappanokról már a legutóbbi bejegyzésben írtam sok szépet és jót. Most kifejezetten csak megmutatni szeretném azokat a babakezekbe illő, mosolygó kis tavaszi szappanokat, amiket kedves szappanhasználóim külön kérésére készítettem.Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szappanok formáját illetően bajban vagyok. Többen buzdítottak, hogy tegyek fel képeket a szappanjaimról ide, a blogra. De hát nekem - kis különbségekkel - majdnem minden szappanom egyforma...
A kézműves szappanok mostanában nagy reneszánszukat élik, mind a felhasználói, mind pedig a készítői tábor elég népes. Sok kézművességet, kreativitást szerető hölgynek jelent alkotó kikapcsolódást, élvezetes hobbit a kézműves szappanok készítése. Ennek során természetesen nem csak az összetevők fontosságát, hanem a külcsínt is fontos szempontként kezelik, ezért sok szappannál már nem is az ápoló, jótékony hatás kerül előtérbe, hanem a kinézet. Néhány szappan már-már művészi szintű kisplasztikának is beillene. Ezek valóban gyönyörű díszei fürdőszobánknak és jó érzés rájuk nézni, birtokolni őket. Viszont nem vagyok meggyőződve arról, hogy fürdeni is ilyen nagy élmény ezekkel a szappanokkal. A szappankreativitást ugyanis leginkább a tömbformában öntött és darabokra szeletelt szappanoknál lehet a legjobban megmutatni, ezeket lehet különböző színekkel csíkozni, márványozni, a tetejüket meghinteni, esetleg más szappandarabkákkal, vagy egyéb természetes növénydarabkákkal intarziaszerűen dekorálni. Természetesen az ilyen jellegű alkotótevékenység a formába öntött szappanoknál nem érvényesülhet. Hogy akkor én miért pont a szinte félgömböt formázó, virágformákat választottam szappanjaim számára?
Mikor én szappant kezdtem készíteni, a külcsín csak másodlagos, harmadlagos szempont volt. Nálam az első és legfontosabb tényező, hogy a szappan valóban ápoló, mi több, a nagy mennyiségű kecsketej miatt kifejezetten gyógyító tulajdonságokkal rendelkezzen, a kezemen lévő ekcéma ugyanis telente már-már csontig hatoló vérző sebekkel jár, ezen kívül pedig az arcbőröm is rendkívül érzékeny, az ápoló, tisztító termékekkel szemben majdnem teljesíthetetlen követelményeket támaszt. Számomra tehát a legfontosabb a szappan összetétele. Ezután szempontként merült fel, hogy kényelmes legyen a szappan használata, tehát jól kézbe lehessen venni. A tömbszappanok sarkos élei, bumfordi, kézhez egyáltalán nem igazodó mérete kifejezetten idegesített, mert volt vagy két hét is (napi használat mellett), míg bekoptak annyira, hogy nem ejtettem el őket rendszeresen a kádban. Az általam választott félgömbszerű forma teljesen illeszkedik a női kezekhez, jól lehet benne forgatni, miközben sűrű habot tudunk vele képezni a kezünkben. A hasznos formán túl, a minimális esztétikai élményről számomra elégségesen gondoskodik a szappanok felső felületén kialakuló virágminta.
Mivel azonban csak kétféle virágmintát használok, és a szappanok a természetes színezékeken túl nem kapnak külön dekorációt, így a minimális árnyalatnyi eltérést leszámítva, szinte mind ugyanúgy néznek ki. Lehet, hogy ez egy esztétikát kereső szappanhasználónak kevés, nekem viszont többet jelent az, hogy a szappanok igazán gyógyító-ápoló tulajdonságúak, isteni krémesen habosak és kényelmes a használatuk. Hát így lehet az, hogy nálam ilyen kis "unalmas" a szappanok kinézete, és emiatt úgy érzem, hogy nem is kell a blogot rendszeresen bombázni a szinte egyforma kinézetű, de más-más összetevővel rendelkező szappanjaim általam készített fotóival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése